A széngrafit tisztítási készségei elsősorban a következő módszereket foglalják magukban:
Alkálisavas tisztítási módszer: Ez a módszer alacsony egyszeri befektetéssel, magas termékminőséggel és erős folyamat-alkalmazkodóképességgel rendelkezik. Hátránya a nagy energiafogyasztás, a hosszú reakcióidő, a nagy grafitveszteség és a súlyos szennyvízszennyezés.
Hidrofluorsav módszer: Ez a módszer magas szennyeződéseltávolítási hatékonysággal, magas termékminőséggel és alacsony energiafogyasztással rendelkezik, de szigorú követelményeket támaszt a berendezésekkel és a magas költségekkel szemben. Ezenkívül a hidrogén-fluorid erősen mérgező és maró hatású, ezért szigorú biztonsági intézkedésekre van szükség.
Klórozásos pörkölési módszer: Ez a módszer alacsony pörkölési hőmérséklettel, alacsony klórfogyasztással, alacsony költséggel és magas visszanyerési sebességgel rendelkezik. Hátránya azonban, hogy a klór mérgező, magas követelményeket támaszt a berendezések működésével szemben, és szigorú tömítést és a véggáz kezelését igényli.
Magas hőmérsékletű módszer: Ennek a módszernek a terméke rendkívül magas széntartalommal rendelkezik, amely elérheti a 99,995%-ot is, de a berendezés drága, a beruházás nagy, az energiafogyasztás pedig magas. Alkalmas kis tételes gyártásra olyan különleges alkalmakkor, mint a honvédelem és a repülés.
Flotációs módszer: A flotáció egy olyan alapvető technológia, amely a grafit lebegési tulajdonságait használja fel a grafit elválasztására más ásványoktól az őrlési és válogatási folyamatok több szakaszán keresztül. A flotáció előnyei az egyszerű berendezés, az alacsony energiafogyasztás, az alacsony gyártási költség, valamint jelentősen javíthatja a grafit tisztaságát és minőségét.
Mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai, és a megfelelő módszer kiválasztását az egyedi igények és költségek alapján kell mérlegelni.
